A napilapnál kezdő újságíróként, amikor emberektől kellett információt gyűjteni, a megkérdezett szakemberek olykor nem tudtak a munka-, és hatáskörükön belül maradni. Gyakori volt, hogy jóval nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a beosztásuknak, vagy éppen gőzük nem volt arról, mi is a feladatuk igazán. Pedig az alapos munkához nem ártana tudni mi is a saját munkakörünk.
Van, akit a kalandvágy, mást a munka szólít el otthonról, de szép számmal akadnak olyanok is, akiket a szívük húz messzi tájakra, mert külföldön találták meg a másik felüket.
Amikor ideje korán arra vannak gyerekek kényszerítve, hogy eldöntsék mivel is akarnak foglalkozni egy egész életen át, akkor, ha csak nincs egy egyértelmű vezetése erre, amin már akkor elkezdett haladni, akkor bizony piszok nehéz kitalálnia merre-tovább. S ha akkor rossz döntést hozott a szüleivel, vagy ő maga, akkor bizony egy életen át szenvedhet. Ha csak fel nem áll és vált.
A szombat és vasárnap elvileg munkaszüneti nap. Gyakorlatilag a legtöbb ember mégsem pihen. Fut, rohan, intéz, behoz, megold, bepótol. Munkát, mellékest, háztartást avagy társadalmi pofavizitet. Hétfőre így hullafáradtan mennek munkába. Ahol nem illene pihenni.
Úgy alakult, nemcsak 2017-nek lett vége, hanem egy korszaknak is. Egy olyan két éves időszaka zárul le az életemnek, amiben eddig lubickoltam. Véget ér az a létforma, amiben nem volt munkaidő, kötelező értekezlet, határidős feladat, de még csak megfelelő öltözködési norma sem.
Önmagunkkal tisztában és jóban lenni egy egész életen át tartó kihívás. A Szoknya&Nadrág online magazin azoknak szól, akik fejlődni szeretnének testben és lélekben.
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információ itt.Elfogadom
