A gyĂĄsz Ă©s a halĂĄlfĂ©lelem: bĂșcsĂșzni sĂrva vagy nevetve is lehet

A halĂĄl elkerĂŒlhetetlen, emlĂ©keztettek bennĂŒnket az elmĂșlt napok. LĂĄtogathattunk sĂrkert(eke)t, megemlĂ©kezĂ©st szervezhettĂŒnk csalĂĄdtag, barĂĄt, ismerĆs tiszteletĂ©re, gyĂșjthattunk gyertyĂĄt vagy mĂ©csest, de akĂĄr humort is faraghattunk egy tökbe. SĂrtunk vagy nevettĂŒnk. Vagy akĂĄr a kettĆt egyszerre. Ăs belegondolhattunk a sajĂĄt vĂ©gelmenetelĂŒnkbe is. Az egyedĂŒlĂĄllĂłkban a magĂĄnyossĂĄg Ă©rzete mellett a fĂ©lelem is felerĆsödhetett.
Szem nem maradt szĂĄrazon ebben a pĂĄr napban. A hĂĄrom napra duzzadt emlĂ©kezĂ©s, ĂŒnnep, gyĂĄsz napjain a szomorĂșsĂĄg, a bĂĄnat, a fĂĄjdalom mellett, Ă©ppen Ășgy jelen lehetett a humor is, fĆleg a gyermekes csalĂĄdoknĂĄl, akik halloweeneztek. Ăs mĂ©g valami, a fĂ©lelem. Igen, a fĂ©lelem. Sokan haragudhatnak arra, hogy egyre többen veszik ĂĄt hazĂĄnkban az eredetileg kelta hagyomĂĄnyokbĂłl, angol szĂĄz terĂŒletre ĂĄtvitt, Ă©s ott igazi kultusszĂĄ duzzadt halloween ĂŒnnepĂ©t. Pedig a hagyomĂĄnyainak jelentĆs szerepe van a halĂĄlfĂ©lelem elkergetĂ©sĂ©ben, legyĆzĂ©sĂ©ben, csak nem szomorĂș, hanem jĂłkedvƱ, humoros Ă©s ijesztĆ oldalrĂłl megközelĂtve. A halloween pontosan, hogy a halĂĄltĂłl valĂł fĂ©lelem lekĂŒzdĂ©sĂ©t, a halĂĄl termĂ©szetes jelensĂ©gĂ©nek az elfogadĂĄsĂĄt jelenti, miközben jĂł tĂĄrsasĂĄgban vagyunk. EgyĂŒtt nevetĂŒnk a csalĂĄdtagjainkkal, a barĂĄtainkkal, a szomszĂ©dainkkal, amikor hĂĄzrĂłl-hĂĄzra jĂĄrunk ijesztgetni Ă©s cukorkĂĄt gyƱjtögetni.
Ăm nem mindenki nyitott a tökfaragĂĄsra, az ijesztĆ sminkekre Ă©s fĂ©lelmetes jelmezekre, fĂŒstölĂ©sre, pĂłkokra, denevĂ©rekre, bohĂłcarcokra, rĂ©misztĆ Ă©telekre, lakĂĄsdĂszekre, Ă©s fĆleg nem a horrorfilmekre. Vannak, akik nem csak elhunyt szeretteikre gondoltak ezekben a napokban, hanem a sajĂĄt elmĂșlĂĄsuknak valamikori eljövetelĂ©n is elgondolkoztak, mint mĂĄskĂŒlönben eddig tettĂ©k. ĂtĂ©lhettek egyfajta szorongĂĄst, fĂ©lelmet annak tudatĂĄban, hogy egyszer meghalunk.
A halĂĄl szele
Mindannyian elgondolkodunk azon, feltehetĆleg Ă©letĂŒnk sorĂĄn többször is, hogy egyszer majd elmegyĂŒnk. TalĂĄn abba is belegondolunk, hogyan Ă©s mikĂ©nt. A legtöbbĂŒnknek van konkrĂ©t aggĂĄlyai is afelĆl, hogyan nem szeretne meghalni. Ăn magam a fulladĂĄstĂłl Ă©s az ĂŒtközĂ©stĆl tartok a legjobban. Ăs ha repĂŒlĆgĂ©pen ĂŒlök, akkor a zuhanĂĄs is a kĂ©pbe jön, mert nem akarnĂ©k lĂ©gi katasztrĂłfĂĄt elszenvedni. A magam benyomĂĄsai, elkĂ©pzelĂ©sei szerint, mĂĄr idĆs, legalĂĄbb kilencvenĂ©ves nagymamakĂ©nt alszom majd el a kertben, Ă©s nem tudom miĂ©rt, de a sĂłs tengeri levegĆt Ă©rzem magam körĂŒl, tehĂĄt feltehetĆleg nem a szĂŒlĆhazĂĄm lenne a halĂĄlhazĂĄm, hanem valami messzi tĂĄj.
A sajĂĄt halĂĄlomon az elmĂșlt napokban nem csak azĂ©rt gondolkodtam el, mert a halloween, mindenszentek Ă©s halottak napja volt. Hanem azĂ©rt is, mert a kezembe kaptam egy diagnĂłzist, miszerint az arcomrĂłl eltĂĄvolĂtott aprĂł elvĂĄltozĂĄsok rosszindulatĂșak voltak. Ami egy gyĂłgyult bĂ©lrĂĄkosnak nem igazĂĄn jĂł hĂr. MĂĄsnak sem. Hogy pontosan mi van velem, mĂ©g tovĂĄbbi vizsgĂĄlatok rĂ©szĂ©t kĂ©pezi, addig viszont, mondhatni Ășgy, lĂłgok a levegĆben.
BĂĄr nem tartĂłzkodtam sokat a halĂĄlon valĂł morfondĂrozĂĄs perceiben, azalatt is csak annyi futott ĂĄt az agyamon, hogy milyen volt a kemoterĂĄpia, mi lesz, ha megint ĂĄt kell esnem rajta, mi lesz, akkor ha a rosszindulatĂș sejtek tovĂĄbb birtokolnĂĄk a testemet, mi lenne akkor, ha nem tudnĂĄm lekĂŒzdeni Ășjra a kĂłrt? Ăs az elsĆ akire gondoltam, nem is sajĂĄt magam voltam, nem fĂ©ltem egy percig sem attĂłl, hogy elmennĂ©k, de attĂłl igen, hogy a kisfiam nĂ©lkĂŒlem maradna. HiĂĄba van egy odaadĂł apukĂĄja, hiĂĄba nem egĂ©szen kicsi mĂĄr, tĂzĂ©vesen egyĂĄltalĂĄn nem nagy mĂ©g ahhoz, hogy elveszĂtse az Ă©desanyjĂĄt. SĆt szerintem, soha nem lehettĂŒnk elĂ©g nagyok, elĂ©g felkĂ©szĂŒltek arra, hogy valamelyik szĂŒlĆnket elveszĂtsĂŒk.
MagĂĄnyosan elmenni
A fĂ©lelem a halĂĄltĂłl, egy egyedĂŒl Ă©lĆ emberben sokkal erĆsebb lehet, mint aki csalĂĄdban Ă©l, Ă©s ehhez mĂ©g idĆsnek sem kell lenni. Gyermektelen, szingli ismerĆseimtĆl Ă©ppen Ășgy hallottam, hogy tartanak attĂłl, hogy egyedĂŒl halnĂĄnak meg, mint magĂĄnyosan Ă©lĆ idĆsektĆl. Mert Ășjra Ă©s Ășjra belegondolnak abba, mi lenne, ha törtĂ©nne velĂŒk valami, Ă©s Ćk egyedĂŒl vannak? A töprengĂ©s idĆvel fĂ©lelemmĂ© vĂĄlik bennĂŒk a kĂ©p, Ă©s egyre gyĂĄrtjĂĄk a rĂ©mkĂ©peket hozzĂĄ. PĂ©ldĂĄul elesnek a fĂŒrdĆkĂĄdban, elĂĄjulnak valamitĆl, megcsĂșsznak a konyhĂĄban, leesnek egy szĂ©krĆl, amikor felĂĄllnak rĂĄ, hogy egy magasabb szekrĂ©nypolcrĂłl levegyenek valamit, elkapnak egy rejtĂ©lyes betegsĂ©get, akĂĄrmi. AggĂłdnak azon, mennyi ideig tartana, amĂg valakinek az eszĂ©be jutna, hogy nem hallott felĆle semmit az elmĂșlt napokban?
Az egyedĂŒlĂĄllĂłk magĂĄnyossĂĄga sokszor ijesztĆ lehet. Nem csak a balesetektĆl Ă©s a hirtelen halĂĄltĂłl, hanem a betegsĂ©gektĆl is fĂ©lnek. Mi lenne, ha sĂșlyosan megbetegednĂ©k? MeglĂĄtogat majd valaki a kĂłrhĂĄzban? Persze vannak a gyerekeim Ă©s nĂ©hĂĄny barĂĄt, de ez nem ugyanaz, mintha nem egyedĂŒl Ă©lnĂ©k. Nincs olyan, aki szĂĄmĂĄra igazĂĄn fontos lennĂ©k, Ă©s aki szĂĄmomra igazĂĄn fontos lenne: hiĂĄnyzik gy partner, egy tĂĄrs.
Az egyedĂŒlĂĄllĂł anyukĂĄkban Ă©s azokban a kisgyerekes Ă©desanyĂĄkban, akik sokat vannak egyedĂŒl otthon a babĂĄval vagy egy egĂ©szen kicsi gyerekkel, is felmerĂŒlnek hasonlĂł fĂ©lelmek: mi van, ha a gyerekem velem van, Ă©s velem törtĂ©nik valami? A magukkal törtĂ©nĆ balesetektĆl Ă©ppen Ășgy tartanak, mint attĂłl, hogy meghalnĂĄnak valamilyen otthoni balesetben, vagy hirtelen jelentkezĆ betegsĂ©gben. Nagyobb gyerekek mellet tĂ©pelĆdhetnek azon, hogyan tudna a kicsi segĂtsĂ©get hĂvni a szomszĂ©doktĂłl, vagy telefonon? Mi törtĂ©nne velem Ă©s a gyerekkel, mennyire ijedne meg a gyerekem egy ilyen helyzetben?
A halĂĄltĂłl valĂł fĂ©lelem elvĂĄlaszthatatlan az Ă©lettĆl, nem kell megijednĂŒnk attĂłl, ha olykor velĆsebben gondolkodunk el az elmĂșlĂĄsrĂłl, ĂĄm ha a szorongĂĄsunk vissza-visszatĂ©r kĂ©rjĂŒnk szakĂ©rtĆi segĂtsĂ©get pĂ©ldĂĄul az Ă©jjel-nappal hĂvhatĂł OrszĂĄgos KrĂziskezelĆ Ă©s InformĂĄciĂłs TelefonszolgĂĄlat szĂĄmĂĄn: 06 80 205 520-as szĂĄmon.Â
SzerzĆ: PolgĂĄr Ăgnes
Kép: Sharon McCutcheon az Unsplash-tól