A kissé hűvösebb idő segítségünkre van a hétköznapokba való visszarázkódáshoz. A nyaralás, a szabadság ideje alatt elengedhettük magunkat, mostanra viszont feltorlódhattak a teendőink.
Bizalommal lenni más felé szinte sosem, vagy csak kiváltságos esetben feltétlen. Nem véletlenül. Elveszíteni a hitünket valakiben nem fáj kevésbé, mint a lelkiismeret-furdalás, amit az érez, aki visszaélt a felé vetett hitünkkel. Hogyan ne rokkanjak bele, míg kéretik és megadatom a megbocsájtást, s egyáltalán hogyan lesz újra bizalmam még?
Senkinek nem könnyű szakításkor. Még a közös döntés hátterében is egyik félnek kezdeményezni kell ezt az opciót, ritka hogy egyszerre hangozna el, legyen vége a kapcsolatnak. Nem könnyű annak sem, aki meghozza ezt a döntést, ahogy annak sem, akinek ezt el kell fogadnia.
Vannak párok, akik már ránézésre összeillenek, szinte már egyformának tűnnek, mintha testvérek lennének, míg mások külső megjelenésük alapján teljesen mások, más stílusban öltözködnek, más személyiségnek tűnnek. Vajon számít a külsőség egy kapcsolatban?
Emlékszik még valaki arra, amikor nem illett, - kivéve vészhelyzetben -, este nyolc óra és reggel nyolc óra között telefonálni? Amikor még minden embernek volt intim szférája? Manapság már szinte nem létezik ilyen. Mert mobillal kelünk és mobillal fekszünk. A párunk mellett (helyett) a mobilunk az első.
Az elcsépelt, igyunk meg egy kávét, sétáljunk egyet a város legszebb parkjában, találkozunk a pláza előtt, vagy a meki bejáratánál helyett, ezúttal teljesen másban volt részem.
Szerelmesen az első éjszakák, egymással szemben fekve, a másik szemében elveszve, egymás szívverésének ritmusában, a hazatérés érzésével alszik el a pár. Nyilvánvaló minden a számukra, ahogy az is, ahogy kagylóformájában összebújnak és egyszerre fordulnak át egyik oldalukról a másikra, egy éjszaka folyamán akár többször. Majd telnek az évek.
Ha beszélünk a bennünket ért fájdalomról, könnyebbül a lelkünk. Ám, ha azt papírra is vetjük, akkor gyógyítjuk is azt. Leginkább akkor, ha vissza-visszatérően foglalkozunk a széttépázott érzéseinkkel, melyek napról-napra csillapodnak így! Írjunk tehát naplót, ha fáj a szívünk!
Az élet sokszínű, ahogyan mi magunk is azok vagyunk. Témáinkat az életből merítjük, írásainkkal az élet valódiságát mutatjuk meg. Tőlünk mindenkinek. Embereknek emberségesen.
