Csak az ember olvas: Hangoskönyvet olvasni ér?
A legtöbben az olvasásra úgy gondolunk, mint egy olyan tevékenységre, ami során a szemünkkel fogadunk be egy írott szöveget, általában nyomtatott könyvből, szépirodalmat. Pedig, ha az olvasás történetét kutatjuk, akkor láthatjuk, hogy az olvasás többféleképpen, változatos formában fordult elő. Összeolvastuk az állatok számát tereléskor, olvastunk a csillagok állásából a jövőnkről, és egymás szeméből is olvasunk. Olvastunk magányosan némán, és felolvastunk kolostorokban, családi vagy társasági összejöveteleken, kávéházi szalonokban, hogy azok se maradjanak ki, akik nem tudnak, bírnak olvasni. A fülünkkel érzékelt hangos könyv hallása, olvasása így nem más, mint mindennek a hagyománynak a folytatása. Tehát hangoskönyvet olvasni ér?!
Az olvasás szóról megannyi kép tárulhat elénk. Nem véletlenül, a legkorábbi Jókai kódexben is hat jelentés csoportot találunk rá.
Önnek mit jelent az olvasás? Nekem elsőként azt jelenti, ahogyan belefeledkezem egy nyomtatott könyvbe. Egy szépirodalom vagy krimi van a kezembe. Majd jelenti még a nyomtatott újság, magazin olvasását is. És csak később jut eszembe online újságíróként, hogy nem csak nyomtatott szöveget olvasok.
Az olvasásról még eszembe jutnak az estéink is. A fiam ma már 13 éves, de olykor még olvasok neki. Legutóbb a kötelező irodalmat, Gárdonyi Gézától az Egri csillagokat, amit terjedelme és stilisztikája miatt lassabban fogadott be.
Végül hangoskönyvben is meghallgattunk. Az 525 oldalas nyomtatott szöveget mintegy 19 órányi hangoskönyvként hallgattuk végig, illetve olvastunk el, hiszen van, aki szerint hangoskönyvet olvasni ér!
A számolástól az olvasásig
Az olvasás kifejezése a Jókai kódex szerint: 1. írott szöveget nézve megért, felfog, esetleg hangosan (el)mond; olvasás útján megismer, megtud; 2. számlál, egyenként számba vesz; 3. szókapcsolatban: valakire olvas, valakinek a fejére olvas szöveget, törvényt, varázslatot stb. valakire vonatkoztatva, valakire alkalmazva elmond, felsorol; 4. látható jelekből következtet, sejt, megért; gondolataiba, lelkébe lát; 5. számít, jelent valamit; 6. jeleket, ábrázolást megért, értelmezni tud.
Tehát az őseink már olvastak akkor, amikor sorba vették, megszámlálták a dolgokat, megolvasták a mezőn az állatokat, a kamrában a gyümölcsöt. Amikor pedig megismerték az írást, sorba vették, majd kimondták a betűket, vagyis olvastak. Azután ráolvasták embertársukra a varázslatot, a vétkes fejére olvasták bűnét, úgy, hogy mindenki hallja. A jelentésátvitel valószínűleg azért volt lehetséges, mert hangosan olvastak. Ám olvasni az égi jelekből, a madarak röptéből, embertársaink szeméből is lehet, sőt embertársaink gondolataiban is. A jelek megfejtése is olvasás.
Hangos és néma olvasás
Adamikné Jásszó Anna: Az olvasás múltja és jelene című könyvéből olvasom: Az olvasni tanuló gyerekek kezdetben önkéntelenül is hangosan olvasnak, s írásgyakorlataikat is hangos olvasással kíséri. A magának való olvasás, a néma olvasásnak lassan alakul ki, általában a harmadik-negyedik tanév végére. Ez a természetes fejlődés menete, s ez volt a sorrend az emberiség esetében is.
Hosszú évszázadokon át az emberek hangosan olvastak, a néma olvasás fokozatosan került előtérbe. Balogh József arról számol be, hogy az olvasás kizárólag hangos olvasást jelentett egészen a könyvnyomtatás koráig. A felolvasásnak persze több oka is volt. Az egyik, hogy a könyvnyomtatás elterjedéséig, csak a kiváltságosoknak jutott a drága könyvekből, olvasni sem tudott mindenki. A felolvasó esteknek közösségformáló, és társadalmi szerepük is volt.
Alberto Manguel azt írja, hogy a néma olvasás Nyugaton a 10. századtól vált megszokottá, az olvasás teljes elnémulása csak a 17–18. században következett be.
Kérdéses, persze hogy amikor magunkban olvasunk, akkor valóban teljesen elnémulunk-e? Hiszen a beszédprodukció oldaláról a hangszalagok a néma olvasáskor is működnek – ezt a jelenséget nevezik szubvokalizációnak –, a beszédpercepció oldaláról belső hallásunk működik, vagyis valamilyen
fokon halljuk belül a fejünkben az olvasott szöveget.
A fülünkkel és a kezünkkel olvasni
A fül segítségével való olvasás, vagyis a felolvasás ténye az olvasás történetében végig jelenlévő gyakorlatnak számít. Amikből bizonyosul, hogy a hangos olvasásnak közösségteremtő ereje van. Már az ókorban is felolvastak az olvasni tudók, az olvasni nem tudoknak. Alberto Manguel Az olvasás története című könyvében leírja, hogyan tartottak felolvasásokat a középkori kolostorokban, a középkor laikus világában, mennyire szerették az emberek a felolvasásokat a 17. századi vendégfogadókban és a 18. századi szalonokban. A kubai szivarsodró műhelyekben hivatásos felolvasókat, lectorokat alkalmaztak.
A hangok puszta örömére olvasott hangosan Szent Ágoston, s a hangok puszta öröme végett olvasunk hangosan sokan ma is, sőt halljuk a nyelv zenéjét akkor is, ha ajkunk nem mozog.
De olvasni nem csak a szemünkkel és a fülünkkel tudunk. A látássérült emberek az ujjaikat használják a Braille-íráshoz, vagyis az olvasás a szemen és a fülön kívül más a bőr érzékszervünkkel is működhet.
Hangoskönyvet olvasni ér?
A hangoskönyvek népszerűsége jelentősen megnőtt az elmúlt években, de nem mindenki szerette meg. Nekem idegen, teljesen másként figyelek arra, amit csak hallok, mint amit olvasok. Engem jobban fáraszt úgy befogadni a szöveget, hogy azt én nem látom, csak hallom, mintha magamban olvasnám, talán pont azért, mert vizuális típus vagyok. Szemben az auditív típusú emberekkel, akiknél jobban megmaradnak azok a történetek, amiket hallgattak, mint, amiket csak olvastak.
El is gondolkodtam, vajon minek van döntő szerepe a megannyi féle olvasásban? Fontos-e, hogy a szemünkkel olvassuk a szöveget, hogy számoláskor használjuk az ujjunkat, vagy egy szöveget szimplán értelmezhetünk akkor is, ha azt csak halljuk?
Hiszen más és más érzékszervünkkel asszimiláljuk a szöveget nyaraláskor a tengerparton ponyvaregényt olvasva, a fogorvos várótermében mobiltelefonról híreket mazsolázva, reggel a metrón hangoskönyvet hallgatva, vagy ha egy képregényt olvasunk. Nem beszélve a közösségi oldalakon megjelenő képes-szöveges posztok befogadásáról, vagy a telefonszámla szövegéről. Vagyis az olvasás összetett, sokrétű és többféle célt szolgálhat, és sokféleképpen véghez vihető. Akár hallva is.
Vagyis hangoskönyvet olvasni ér olyan helyzetekben, amikor nincs lehetőségünk olvasni: ingázás alatt, mosogatáskor, más automatikus tevékenység közben, ha így több időnk marad egy-egy történet befogadására.
Hangoskönyvet olvasni azoknak is ér, akik ezért vagy azért nehezen olvasnak vagy éppen problémáik vannak a szövegértéssel. Egy fáradt vagy beteg, idős szemnek szürkületkor, egy diszlexiával küzdő agynak a hangoskönyv hallgatás igenis valódi olvasásélmény lehet. Nem beszélve arról, hogy a hangoskönyv hallgatás javítja a memóriát és a multitasking képességeket is fejleszti, már amennyiben szeretnénk több mindenre egyszerre jól odafigyelni.
Szerző: Polgár Ágnes
Adamikné Jásszó Anna: Az olvasás múltja és jelene Trezor Kiadó Bp. 2006.
