Családi élet a facebookon: Ciki vagy sem?

Férjek és feleségek szólnak hozzá egymás bejegyzéseihez, nagymamák puszit küldenek az unokáknak, szomszéd szomszédot szólít fel átállásra, mert rossz helyen parkolt. Mi tartozik mindenkire, és mi nem? Csak mi találjuk olykor viccesnek, nem oda illőnek, néha irritálónak a már-már magánügynek számító hozzászólásokat, vagy más is?

Saját facebook oldalunkon is gyakran belefutunk abba, hogy a posztolt fotóink alá, hozzászólásba nem szimplán érdeklődő, helyeslő avagy esetleg rosszaló bejegyzés, hanem egyenesen üzengetések, párbeszédek vagy sajnos, szájkaraté szóváltások veszik kezdetüket. Családtagoktól éppúgy, mint távolabbi ismerőstől.

A kedves, már-már megmosolyogtató, az Irénkét pusziljuk, Zsiga bátyját üdvözöljük hozzászólásokat magunk is illedelmesen megköszönjük, viszont a már látogatásra, találkozásra hívó üzeneteknél privátra váltunk rögtön, hiszen senkire nem tartozik, mikor is utaznánk hétvégére Zalaszentbalázsra, mikor kerül ki Károly bácsi a kórházból, s lesz alkalmas a látogatás.

Privátszféra és munkafront

Ám, sokan nem így vannak. Más és másnak máshol húzódik meg a határ, a közügy és a magánügy között. Magánügy és munkaügy között.

Ma már bárki az ismerősünk lehet. Pár évvel ezelőtt, az a gyermekpszichológus, aki nem jelölte vissza a kis pácienseinek szülőit a facebookon, hivatkozva araa, hogy ez nem egy baráti kapcsolat, ma már a bejelentkező első telefonbeszélgetés után, sajas maga csekkolja le a közösségi oldalakon a családot, és kezdeményezi az ismeretség jelölését.

Számtalan formában lehetünk is tagja a facebooknak, a privát oldalunkon kívül lehet saját profilja a vállalkozásunknak, a hobbinknak vagy más érdeklődési körünknek is alakíthatunk csoportot. Egy embernek akár két facebook profilja is lehet, de vannak akik akár négy-öt oldallal is rendelkeznek, és nem feltétlenül azért, mert végérvényesen elvesztették volna a jelszavukat, és nyűgnek éreznék, (kilétüket igazolva) visszaszerezni azt, hanem, mert válás, költözés, hivatásváltás miatt kicsit el akartak bújni a nagyközönség elől, vagy éppenséggel megújulni szerettek volna.

Magánügy vagy közügy?

Ahány házasság, annyi profil oldal. Ahány vállalkozás, privát business vonal, annyi közösségi oldal. És talán mindegyiknél más és más ismeretségi kör. Vagy ugyanaz. S ekkor fordulhat elő, hogy kedves nagynéni megzavarodik és a használt gyerekruha butikunk oldalán felismeri kis unokaöccse kinőtt ruháját, és hozzászólásban sopánkodni kezd, mikor lett Döncike, becsületes nevén Dömötör, ilyen nagy, és különben is hogy gondolod, Zsuzsám, valóban adhatod azt a farmert ezerért, nem sok az egy kicsit?

Hasonlóképpen lehet ciki az is, amikor házaspárok egymás posztjai alatt kezdenek heves udvarlásba, vagy folytatnak párbeszédet, mintha otthon nem is találkoznának.  Értelmetlen, mi szükség van rá. Arra pláne nem, ha vita alakul ki köztük mindenki szeme láttára, és így megtudhatjuk, hogy Anna előre megmondta Péternek, hogy mekkora ökörség volt Csillaglesre buzdítani a srácokat, amikor az időjós megmondta előre, szombaton eső lesz, vagy hogy Ákos beszóljon Vikinek, hogy persze, nyugodtan koktélozzon a barátnőivel, míg ő a gyerekekre vigyáz. Az, hogy Viki a két gyerek mellől most mozdult ki először, az persze Ákosnak fel sem tűnik.

Persze vannak olyanok is, akik annyira bájosan köszönik meg egymásnak a kapcsolatukat, egy anyák-napja, egy apák-napja vagy egy évforduló alkalmával, osztanak meg a kedvesükről egy képet, gratulálnak egymásnak egy diploma megszerzésekor, vagy erősebb horderejű cél elérésénél, hogy az egyáltalán nem ciki, hanem szívetmelengető hozzászólásnak nevezhető. Mert nem mindennapos, mert érezhető a valódi szeretet. Ha ilyet olvasunk, mi is lájkoljuk egy szívecskével.

Szakítás, válás

Igazi szappanoperáknak lehetünk tanúi annak is, amikor két ember úgy dönt, hogy külön folytatják az életüket, a közösségi oldal remek partner ehhez, mert abban a pillanatban, hogy a két fél törli kapcsolatának státuszát, a facebook azonnal fel is ajánlja, hogy eltünteti akár az összes közös posztot, betagelt fotókat, még a másik fél némításáról vagy letiltásáról is gondoskodik, mind az ismertség, mind a további komunikáció formájában. Azaz, letiltja a másikat még arról is, hogy újra ismerősnek jelölhesse (a már használt ismert profillal, újjal egyértelműen nem kivédhető) vagy üzenetet küldhessen. Ha az ember nem él ezzel, viszont sajnos egykori szerelme haragos típus, azt nem úszható meg, hogy a saját profilja alatt, ne okozzon fájdalmat, ekkor lehetnek a barátok, ismerősök és családtagok részesei a drámának.

A szakítás, válás önmagában nem könnyű dolog. Pont elég az, hogy az embernek meg kell gyászolnia, le kell tennie a sérelmeit, be kell látnia a hibáit, fel kell állnia és továbbmennie, nemhogy még a közösségi oldalon is védekeznie kelljen. Vérmérséklet kérdése, hogy törlünk mindent, ami közös, vagy csak részben hagyunk valamit a múltból. Ahogy az is, hogy a közös gyerek sikereinél, történeteinél tageljük a másik szülőt vagy sem.

Pocaklakók, félperces újszülött képek és bizonyítványok

Online szerkesztőségünkben a legtöbben szülők vagyunk. Dilemmázunk mi is időnként mit osszunk meg porontyainkról, és mit nem. Készültek szokatlan és átlagos kismama képek is, egyikünk ilyet posztolt, másikunk olyat, harmadikunk semmilyet. De ócska fehérneműben egyikünk sem pózolt volna. Volt, akiről készült vajúdás és szülés közben is fotó, ám nem posztolta ki a tulajdonosa, csak közeli rokon, vagy egymás közt barátok láthattuk. Míg másikunk kamerát sem engedne be a szülőszobára. Párperces, magzatmáztól és egyébtől csatakos újszülöttjéről egyikünk sem kívánt képet közölni. Olykor megmutatjuk a gyermekeinket, olykor egy-egy cikk fotójában is szereprltek, de mindig ügyeltünk arra, hogy a képek véletlenül se legyenek kifogásolhatóak avagy kompromitálóak.

Az elmúlt években az első bölcsődei, óvodai, iskolai napon készült képek, a ballagási fotók mellett a kitűnő vagy legalább jeles, és jó bizonyítványokat is posztolják a szülők. Mi nem tettük. Persze, soha ne mondd, hogy soha, még lehet jövőre bennünket is elfog a gépszíj.

Olykor mi is fotó dömpingbe kezdünk, vagy kezdtünk korábban, de mára már a legtöbben megálljt parancsolunk magunknak, és alaposan átgondoljuk milyen képet teszünk ki a kölykeinkről, és azt is, ki láthatja azokat és ki nem. Mert, ki ne találkozott volna már zavarba ejtő hozzászólással, amivel nem tudott mit kezdeni. Na igen, az ember a családját nem válogathatja meg, a rokonok meg olykor nem tudják hol van a humor határa. Ajánljuk más szülőknek is, használják bátran a  különféle megosztási szűrőket, vagy ne posztoljanak mindent, inkább nyissanak zárt csoportot azokkal, akikkel szívesen és nyugodt szívvel osztják meg szemük fényéről fotókat.

Megosztó posztolók

S nem utolsó sorban vannak olyanok, akik tulajdonképpen saját maguk alatt vágják a fát, mert napi szinten, vagy akár egy napon belül többször is megosztják boldog-boldogtalannal a különvéleményüket, akár a legextrémebb magántémában, ami lavinát indít s kapnak érte hideg-, és melegzuhanyt egyaránt. Igy olvashatjuk el az exfeleség haragját, volt após tolakodó mézesmázosságát, nem jó barát undokosságát, haragtartó vej beszólását, előző menyet jobban kedvelő anyós szitkozódását.

Persze ezekben nem könnyű nem belefutni, bármelyikünkkel megeshet, hogy olyan hozzászólást kapunk egy ártatlan megosztásunk, családi fotónk alá is, ami félreérthető, bántó, cikiző vagy egyszerűen csak kellemetlen, mert nem biztos, hogy a facebook oldalon szeretnénk beszélni a magas vérnyomásunkról, a válásunkról vagy arról, hogy miért váltottunk munkahelyet. Az viszont rajtunk áll, hogy mi magunk hogyan reagálunk egy-egy hozzászólásra. Például úgy, hogy töröljük a hozzászólást, hiszen a saját profil oldalunkat mi moderáljuk, de privát úton magyarázzuk meg, ha szükséges, hogy miért tettük azt.

Eláruljuk, olykor szóba került már egyikünknél, másikunknál is hogy kiszállnánk a facebook sodrásából, de akkor rengeteg információról, szimatolásról, szép gondolatról, jó hírről, mások öröméről is lemaradnánk, így elvetettük ezt a lépést. Inkább igyekszünk nem túl nagy jelentőséget, mint amekkora, tulajdonítani a facebooknak és inkább körültekintően használni azt.

Kép: Pixabay