Fény és sötétség: Szent Iván éjjele

Voltaképpen még csak most kezdődött el a nyár, de már a közepénél tartunk. Ma a leghosszabb a nappalunk és legrövidebb az éjszakánk. A sötétség az elmúlást, a fény a megújulást jelenti. A napfordulóhoz köthető hiedelmek szerint e kettő váltakozása mágikus erővel bír. Vagy hiszünk benne vagy nem.

Az éjszaka az alvásé, a pihenésé, a regenerálódásé. A nappal az életé. Ha e kettőt megcseréljük, megérezzük. Fiatalon még kevésbé, ám ahogy haladunk a korral, annál jobban. Ám vannak éjszakák, amikor mégis érdemes ébren maradni sokáig, nem csak szilveszterkor.

Nekem a nyári esték ilyenek. Talán azért is vagyok bagoly típus, mert nyáron, a legnagyobb kánikulában, a nap végén születtem. A hosszan elnyúló, meleg nyári éjszakák számomra önmagukban mágikusak. Feltöltődőm pusztán attól, ha mezítláb sétálhatok a forró aszfalton, hűvös italt ihatok egy belvárosi teraszon vagy a lábamat lógathatom a csillagos ég alatt, a vízbe.

Csak élni

Tizennégy éves korom óta van egy másik ország, amit az otthonomnak érzek, nem csak azért, mert az édesapám, a testvérem, és az unokahúgaim ott élnek. Hanem azért, mert amikor ott vagyok, akkor mindig újra tanulok még inkább élni. Svédországban jóval lazább tudok lenni, mint itthon. Azért, mert a svédek sok mindenben sokkal könnyedebbek, mint mi. Vagy legalábbis látszólag azok. Kikapcsolódni, szórakozni, bulizni egészen biztosan jól tudnak. Pedig nem könnyű nekik jó kedvűnek lenni, hiszen rövidebbek és hűvösebbek a nyaraik, mint nekünk itt Magyarországon, bár az utóbbi években ott is tudott meglepetést szerezni, vagy inkább okozni az időjárás. Volt olyan július, amikor ott melegebb volt, mint hazánkban. Három évvel ezelőtt, felejthetetlen kánikulát éltünk ott meg a kisfiammal. A stockholmi aszfalt ontotta magából a forróságot, nem volt nálunk elég vékony ruha, és többet voltunk a hűvös erdőkben áfonyát szedni, a strandon fürödni, mint nevezetességeket nézegetni.

Minden ott töltött nyár alkalmával újra kell tanulnom azt is, hogy szinte le sem megy a nap éjszaka, és bizony nehéz elaludni, a le nem függönyözött szobákban. Mert a svédek nem igazán takarják el az ablakaikat, hiszen a telek hosszúak és irtó sötétek náluk, ami fényt csak beengedhetnek, annak útját eszük ágában sincs eltorlaszolni. Nekem sem lenne, ha már október végén sötét lenne délután és egészen áprilisig nem nagyon számíthatnék napfényre.

Midsommar, avagy Szent Iván éjjele

Virágkoszorú nélkül nincs Midsommar Svédországban

Éppen ezért a midsommar, azaz a nyár közepe igazi ünnep náluk, jóval fontosabb, mint nálunk a Szent Iván éjjele. Az északi népek ezen az éjszakán vígadnak, mulatnak, ünneplik a fényt, amihez bizony tüzet gyújtanak. Minél nagyobbat, minél magasabbra csapó lángokkal, annál jobb. A szórakozást már kora este elkezdik, kint a természetben, vagy legalább az utcán. A lányok gyönyörű virág koszorút fonnak a hajukba, piknikeznek családok, fiatalok, szerelmesek. Esznek és persze isznak.

Nem is keveset. Ennek persze az is az oka, hogy Svédországban alkoholt csak az állami üzletekben, a systembolaget-ben lehet vásárolni. A monopolhelyzetben működő bolthálózatban, a törvény értelmében csak húsz éven felüliek vásárolhatnak. A svédek akármikor nem alkoholizálhatnak, mert az italboltok nyitva tartása eleve korlátozott, még egy étteremben sem lehet napközben alkoholt fogyasztani hétköznap, ráadásul a piák elég drágák Svédországban. Így garantált, hogy az ünnepeken a jókedvről nem csak a magas életszínvonal, hanem a sör, a bor vagy éppen a whisky gondoskodik. És szól a zene. Hangosan. Igen emlékezetes számomra az a midsommar este, amikor nem csak népdalokat hallottam, hanem az elmaradhatatlan Abba és Roxette mellett svéd alternatív rockot is. Teli torokból énekeltek egy kő troll társaságában az akkori kortársaim. Tizennégy éves voltam. Sosem felejtem el, hiszen ebben az időszakban volt Magyarországon rendszerváltás, és én addig ilyen felszabadult ünneplést nem láttam. Évekkel később Dr. Albant is hallhattam egy Midsommaron. Vagy az akkor még tartott, a Stockholmi Víz Fesztiválon, amit 1991-1999 között szerveztek, augusztus elején. Amik szintén utánozhatatlan nyáresti szórakozások voltak.

Romantika

Tűjizáték/Zoltan Gabor photography

A nyár nekem elengedhetetlen tűzijáték nélkül. A születésnapom 24 órával előzi meg augusztus 20-a estéjét, amikor hazánkban Szent István király ünnepén tűzijáték van szerte az országban. Kislány koromban el akartam hinni, hogy a parádés fényjátékot a születésnapomra szervezik, és nem az államalapítást ünnepeljük vele. Hiába találkoztam olyannal, aki nem 19-én, hanem 20-án született, elfogadható indokkal bírtam, miért mégis inkább nekem jár a mulatság: legalább egy nap kell a felkészülésre. A születésnapom így elválaszthatatlan lett a tűzijátékkal, ami egyébként rengeteg embernek ad szép perceket, nem csak nekem.

A tűzijáték maga a romantika, ahogy maga a nyár is: Pirosló pipacsok, édes eprek, olvadó aszfalt, lila levendulák, grillezett zöldségek, hűsítő jégkockák, fedetlenség, duzzadó barackok, tücsök zaja, nap felé forgó virág, szalonnasütés tábortűznél, vödörbe szedett áfonya, az autó nyitott teteje, mézédes dinnye, fűre terített pokróc, forró kukorica, vízben csobbanó kavics zaja, a naptej illata, tűzforrón folyó víz a slagból, földből kihúzott újhagyma és a viharlámpák fénye.

A nyári nappalok és éjszakák izgalma maga a mágia, hiszen úgy tölti fel az embereket, mint semmi más. A szerelem is szerelmesebb Szent Iván éjjelén, mint bármikor máskor, amikor elűzzük a sötétséget és elkezdődik a csillagászati nyár. Igazi Szentivánéji álom.

Kép: www.hbl.fi

Szerző: Polgár Ágnes