Irónia: Az a fránya nyúl
Irónia: Az a fránya nyúl
Minden ünnepen ez van, dohogta magában, de rendíthetetlenül folytatta a húsvéti multitaskingot, ami teljesen más volt, mint az irodai. A munkahelyén rendszerint több feladatot látott el egyszerre, de csak mert a főnöke totál nem értett a saját business-éhez. Van ilyen. Vagy csak ilyen van. Bárhová került, mindenhol ráébredt arra, hogy az emberek úgy vállalkoztak, hogy pénzük volt, de szakmai tudásuk nem. Mindegy is, most otthon van, várhatnak az utcai reklámplakátok magukra, tette félre a gondolatait. Közterületmédiában utaztak. Hétköznap. Most viszont húsvét van, a tojásprojekt legalább olyan fontos, mint a citylight plakátok optimális foglalása.
A férje úgy szerette, ha az asztalra kerülő tojások együtt főnek a sonkával. Úgy lesz annak füstölt íze mondta mindig, és hogy nyomatékosítsa eme kívánságát, hogy most is így legyen, mondandója közepette jól megmarkolta a felesége fenekét.
Nem volt mit tennie, főzte a férjének a hússal a tojást, ám saját maga meg ragaszkodott a festett tojásokhoz a reggelire, mert náluk a lányos házban írták a tojást a locsolkodóknak, és az ünnepi asztalra is. Neki bizony legyen hímes tojás a reggelire.
Most viszont még a gyerekekkel is kellett külön tojást festenie, színek alapján. Áfonyával, lila káposztával, kurkumával, vöröshagymával, spenóttal. Ráadásul hófehér tojásra. Féltank benzint gurult el fehér héjú tojásért, amiért a gyerekek ragaszkodtak.
Listázott: fő a sonka a tojásokkal. A tálakban sorakoznak a színes levekbe csücsültetett tojások megszíneződésre várva, és egy tálban külön tojások foglalták a helyet, hogy később kihímezze azokat. Az epres tiramisu már egy napja íz-érlelődött a hűtőben, a kukoricasaláta, a sonkatekercs és a svéd töltött tojások társaságában.
A kislánya színes macaronokat kért, azt még a fehér tojások beszerzési körútján letudta a feladatok közül. A sütőben sült az egész töltött csirke ebédre, ahhoz a gyerekeknek sült krumpli lesz, nekik a férjével más és más. A férjének a húshoz rendszerint csak rizs kellett natúr, saját maga viszont a gombát kívánta. Nyersen. Nem, nem volt terhes, ez gyerekkorában ragadt be neki, amikor a gombász nagyapjával járta az erdőket, és kóstolgatta a nyersen ehető gombákat.
És mindezek mellett itt volt még a nyúl. Az a fránya nyúl, ami csak nem érkezett még meg. Totálisan ellene volt a projektnek, de a gombász nagypapa ragaszkodott a hagyományokhoz, hol értette ő már kilencven két évesen, hogy a felelős állattartás jegyében nem szabad élő állatot ajándékozni. Ha kiejtette a száján, hogy élő állat, a nagyapja azonnal kontrázott, hogy a döglöttet még sem lehet a gyerekeknek adni. Persze, hogy nem.
De már látta maga előtt, ahogy az a fránya nyúl, míg el nem kerül a végleges, és egyben eredeti gazdájához, addig szétrág mindent a házban, és a kertben is. Ott sem lesz nyugta tőle. A nyúl ugyanis multitaskingban nyomja: ugrál és rág egyszerre. Bárhová és mindent.
Hiába, minden ünnepen ez van. Mindenki mást és mást akart enni és csinálni, és ahhoz, hogy az ünnep mindenkinek jó legyen, ahhoz ennyi mindennek kellett megfelelnie. Leginkább neki kellett megfelelnie. Multitaskingban. Csengettek.
Megérkezett a nem fehér, hanem a barna szőrű nyuszi. Ahogyan kitették a kertbe a kis fülest, már vígan ugrált a gyerekek siserehada elől az ő tulipánjai felé. Látni sem bírta, inkább visszafordult a konyhába. Nem volt mit tenni. Az a fránya nyúl végtére is nem tehetett semmiről. De azért mégis csak szólt a nagypapának, hogy legyen szíves vágja le a tulipánokat az ünnepi asztalra, hadd örüljön a nagyi is. A nagyinak a tulipánok voltak elengedhetetlenek az ünnepi asztalról. De csak a fehérek.
Szerző: Polgár Ágnes
Fotó: Unsplash
Grafika: Mucsi Boglárka
