Mindkét szülőre szükség van!
Ha az a feladat, rajzoljunk egy családot, a legtöbben két felnőttet és legalább egy gyereket jelenítünk meg a papíron. Esetleg több lurkót, mint egyet, de semmiképpen sem egy felnőttet. Azok is rajzolnak anyát és apát, akik csonka családban nőttek fel. Mert mindkét szülőre szüksége lenne minden gyereknek.
A halállal nem tudunk szembe menni, de a válással és azzal, hogy egészséges szülői kapcsolatban tudjunk élni a gyermekünkért, azért igen, mert a gyermekünknek mindkét szülőre szüksége van: anyára és apára egyaránt.
Mindennek két oldala van
Egészen pontosan arra a kétirányú tapasztalatra, amelyet a két felnőtt külön-külön tud adni. Hiszen különbözünk a szülői szerepünkben, a természetünkben és temperamentumainkban. Ugyanarra a kérdésre, jelenségre, problémára, élethelyzetre, örömre és bánatra egyaránt más-más válasszal élünk. Még ha két szülő véleménye, értékítélete –szerencsésen – sok mindenben egyezik is, akkor is közelíthetnek ugyanahhoz a helyzethez másként, ami már önmagában más megoldáskulcsot, kreativitást ad a gyereknek.
A gyermek a szülei genetikai háttéréből szinte végtelen számú fizikai, szellemi és érzelmi tulajdonságot örökölhet. Ám a környezet is nagyon sokat tehet hozzá vagy vehet el abból, amit fizikailag örököltünk. Ezek a hatások, olyan minták, amelyekből a gyermek akaratlanul tanul.
A szülő minden téren minta gyermeke számára. Elsődleges alappillér a mindennapi szokások és szabályok rendszerében.
A gyerek ezeket az apró nüánszokat, vagy akár nagyobb különbségeket magába szívja, tapasztalja, hogy a világ többféle lehet, mint egyféle. Idővel tudatosan ki is választhatja, hogy melyik szülőt kívánja ebben vagy abban a helyzetben követni, vagy ellenkezőleg melyikkel nem ért egyet. A szülők közötti különbözőségek egymást egészítik ki, a szükségletek, a kommunikáció, a gondoskodás és játék terén. Másképp játszanak az anyák és másképpen az apák. Másképp teremt kapcsolatot az anya, másképp az apa, és a gyerek is mást és mást vár egyik és másik szülőtől. A gyermekben elég hamar kialakul arról egy kép, hogy melyik szülő
Egyenlő esélyek
Ráadásul a szülőnek is fontos, hogy megélhesse szülői énjét, sikereket könyvelhessen el, minél több pillanatot élhessen meg a gyermekével. Mindkét szülő szeretné úgy érezni, hogy képes örömet szerezni a gyermekének, hogy ő maga is ad valamit a gyermeknek önmagából. Legyen az bármi, de tőle tanulja, sajátítsa el, vele tapasztalja meg az utódja. Éppen ezért arra kell törekedni, hogy anya és apa külön-külön is egyenlő esélyeket kapjanak a kis, önálló pillanatokra. Legyenek külön apás, és külön anyás programok, órák, percek, foglalkozások, amelyeket persze szabad, sőt néha fel is kell cserélni, mert ám anyával sem rossz focizni, legfeljebb csak vicces, ha anya kétballábas. Ahogy apával is el lehet menni bevásárolni, együtt keresni a polcok között a tételeket, amiket anya felírt a listára.
Persze nem könnyű ezt kivitelezni több gyermek esetén, a szülőknek még is törekedniük lenne jó a kiegyensúlyozottságra, helyet és időt találniuk arra, hogy minden gyermeknek legyen olykor lehetősége külön-külön csak az egyik szülővel kis időt töltenie. Ami csak a kettejüké.
Kép: Unsplash
