Önellenőrző kérdések szingli csajoknak a szexrandi előtt
Teljesen mindegy mennyi idősen vagyunk szinglik. Ha elég régóta, akkor karbantartás miatt adhatjuk a fejünket egy vagy több szexrandira. Hogy most ugyanazzal a férfival ez most az első vagy sokadik alkalom szinte indifferens, bármikor érezhetjük úgy, hüyeséget csinálunk. Vagy nem?
Adott egy lány, egy nő. Szemtelenül fiatal, hamvas bőrrel. Vagy már érettebb, válás után. Talán még érettebb, de annál izgalmasabb. Éppen szingli. Átmenetileg. Csak most lett egyedülálló. Vagy már régóta az. Lényegtelen. De egyedül érzi magát. Szüksége van némi hamis és instant romantikára. Gyors, forró, azonnal oldódik. Mert hülyének, nem hülye azért, mert éppen senkinek sem az oldalbordája. Ne szépítsük: ápolásra szorul testben és lélekben. Már annyira, hogy azt sem bánja, hogy tudja az egész csak erről szól. Vagy kevés az esélye, hogy valaha több lesz a kapcsolatból, egy vagy több jó szexnél.
Az sem számít milyen „dumával” teszi ez(eke)t az alkalma(ka)t érvényessé, elfogadhatóvá, csábítóvá és kihagyhatatlanná a másik fél. Mondhatja az amúgy nős férfi, hogy otthon nincs szex, amit most akár készégesen el is hiszünk a cél érdekében. De előadhatja azt is, hogy túl nagy a szerszáma, amit szegény neje, nehezen tud kezelni. Vagy a nagyon elfoglalt sportoló, aki igazából nem is akar komoly kapcsolatot, előállhat azzal, hogy neki tulajdonképpen csak egy hát-, comb-, karmasszírozásra volna szüksége, természetesen ennek is „bedőlhetünk”, hiszen nekünk is szükségünk lenne egy „ilyen masszírozásra”. Lehet minden verseny után más nőhöz megy ugyanezzel a dumával? De lehet, az egész ennél puritánabb, mert csak annyi üzenetet kapunk újra: kívánlak. És mi rohanunk?!
Oltári mindegy, várjuk a pasit! Ha van gyerek, nem szép ezt mondani, de lepasszoltuk megkértük a nagymamát, az apukát, egy barátnőt, akárkit, vagy nagyon súlyos órabérért bébiszittert hívtunk az éj közepén, hogy vigyázzon rá, míg mi lelépünk. Igen, lakásra megyünk. Ez sajnos egyre gyakoribb jelenség, hogy a nő megy a pasihoz. Ott tartunk: szabadak vagyunk, jöhet a készülődés ideje. Mivel nem vagyunk állandó kapcsolatban, szőrteleníteni kell, hajat festeni, vagy legalábbis egy színező samponnal felfrissíteni a hajat, mert persze holnap (után, de legalábbis pár nap múlva) van időpontunk a fodrászhoz. A lábfejünk, talpunk sem az igazi, gyors pedikűr, és jöjjön manikűr is, körömfestés, természetesen valami dögös vörös, vagy fekete, de legalább egy vadító pink. Fogmosás, a nyelvünket sem hagyjuk ki, a füljáratokat pláne nem, imádjuk, ha belenyal…..és igen, smink, finom, nem sok, mert nem szereti, vagy igen, és akkor jól megtoljuk, a parfüm sem a mi ízlésünk szerint, hanem ahogy ő szereti.
Öltözködés. Kezdjük az alapoknál. Fehérnemű. Fehér, mert szereti a szűzies megjelenést. Vagy ellenkezőleg tűzvörös, mert attól aktív(abb), ha az vadító. Ha nem ismerjük még, vagy erről sosem volt szó, maradunk a feketénél, az általában beválik. Push up, ha szükséges, ha nem, akkor arra figyelünk, hogy egy mozdulattal eltávolítható legyen. Megadjuk a módját, combfix. És ha úgy ítéljük harisnyatartó. És már indulásra vagy ajtónyitásra készen is vagyunk.
És talán ez a készülődés, ez a lázas izgalom még hevesebb, mint a várva várt szex és a vele együtt járó kielégülés.
Készülni egy férfinak vagy a férfinak. Legalábbis reméljük, hogy kielégítő lesz és egész úton odafelé ezért imádkozunk, hogy Add Uram hogy minden tökéletes legyen, ne maradjak szárazon, ha már egy szál szőr sincs rajtam.
De ekkor ránk tör a páni félelem, meg előjön az erkölcscsősz bennünk, és az önérzet, hogy tényleg, mi most ezt csináljuk? Hagyjuk kihasználni magunkat? Vagy mi használjuk ki a másikat? Vagy kölcsönös? És máris ezer kérdés cikázik a fejünkben.
Ugye a szülei nem laknak annyira közel, hogy papucsban és pongyolában átsétáljanak hozzá? Értem én, hogy a kutya háziállat, de ugye nem jár be a hálószobájába? És a macska, az a különleges fehér, ugye nem ugrik majd rám közben, hogy belémeressze féltékenységében a karmait? Szőrallergiám van, neki miért nincs?
Hülye vagyok én, hogy ebbe belemegyek? Hogy telefonál, üzen és én azonnal ugrom és megyek, holott képes órákra, napokra eltűnni akár? Képtelen napok óta megkérdezni, hogy vagyok. Komolyan ezt kéri, hogy küldjek akt képeket apró részletekben, hogy lecsekkoljon, nehogy hibás árut vegyen? Tiszta piac! Még jó, hogy nem én vagyok a piaci kofa! Vagy ezt nevezik önmarketingnek? Túl jól csinálom? Vagy ha már voltunk együtt, akkor azért kéri, hogy lázba jöjjön? Ennyire nem vagyok jó nő? Kell neki a külön előjáték? És tényleg látnom kell nekem is őt, előre fotón, teljes kőkemény valóságában? Lehet nem is a szex kell nekem csak annyi, hogy érezzem van még férfi, aki megkíván?!
Akkor is vonzó lennék a számára, ha macinaciban látna meg? Lehet én hosszabb ideig csinosítottam magamat az aktushoz, mint amilyen rövid hosszú maga az aktus lesz? Miért kívánom ezt a játékot ennyire, és miért viszolygok tőle majd holnap reggel amikor a tükörbe nézek? Meddig tart a jó szex mámora? Vajon van szavatossága, mint a tejnek? Vagy csak megalszik és savanyú lesz? Létezik ego-sex? És most ezt csinálom? Mikor csak egoizmusból vagyunk együtt valakivel? Nehogy már azt mondják rám a hátam mögött, hogy milyen kielégítetlen egy nő, ez a szomszédasszony. Látszik rajtam?…Ezért csinálom, hogy ne legyek egy HP?…
Kit érdekel, hogy minek tartanak!? Normális vagyok én? Tényleg ezért nem én fektetem ma le a gyereke(i)met? Attól még jó anya vagyok, hogy elmegyek egy lélektelen, csupán testi kielégülést hozó randira? Vagy akkor vagyok hülye, ha kihagyom? Miért ilyen nehéz ez?
Jöhet még száz és száz kérdés, már a kocsi kulcsot dugjuk a zárba, amikor csippan a telefon: – Sajnálom anyám váratlanul beállított, ne haragudj!
Ilyen nincs, ez nem lehet, addig vaciláltunk, készülödtünk, hogy elfelejtettünk visszajelezni, hogy igen, indulunk! Most mi ez a bullshit szöveg? Normális? Az anyja, na persze! Nem inkább egy másik nő? Egészen biztosan, hogy egy másik. Ezt a dumát! Mi az, hogy megint nem ér rá? Megint nem jön össze a (szex)randi?
Kezünkben a telefon, erre itt és most mit kellene válaszolni? Gyors segítség kell! – írunk a barátnőnknek, aki rendelési időn kívül, akár vasárnap este is fogadóképes. Nála már a forró almás pite és hideg tej felett ülünk a konyhában – én a teljes pompámban, míg ő otthonosan pizsamában – fetrengünk a röhögéstől: hogy tényleg, ilyen hülye voltam?
