A nagy kĂ©rdĂ©s: SzeretĆbĆl sosem lesz menyasszony?

Az Ă©let szĂ©p, de nĂ©ha nem. Olykor nem Ășgy alakulnak a dolgok, ahogy terveztĂŒk, vagy ahogy nem is terveztĂŒk, de Ășgy gondoltuk volna termĂ©szetesnek. Majd felnövĂŒnk, megismerkedĂŒnk valakivel, összehĂĄzasodunk, lesznek gyerekeink. ĂlĂŒnk. Majd meghalunk. Olyan nem szerepelt a nagy betƱs Ă©let definĂciĂłnkban, hogy a pĂĄrunknak szeretĆje lesz, olyan sem, hogy nekĂŒnk lesz szeretĆnk, olyan meg plĂĄne nem, hogy mi magunk leszĂŒnk szeretĆk.
A szeretĆi lĂ©t az egyik legingovĂĄnyosabb kĂ©rdĂ©s az emberek vilĂĄgnĂ©zetĂ©ben, tĂĄrsadalmi elfogadĂĄsukban. ViszonyĂtott vĂĄlaszunk a pillanatnyi Ă©s korĂĄbbi Ă©lethelyzetĂŒnkhöz mĂ©rten alakul ki, Ă©s vĂĄltozhat meg. BefolyĂĄsolja a neveltetĂ©sĂŒnk, a mƱveltsĂ©gĂŒnk, szĂŒleink pĂ©ldĂĄja, a megĂ©lt gyermekkorunk, a vallĂĄsunk Ă©s hitĂŒnk, a tĂĄrsadalmi környezetĂŒnk, a sajĂĄt pĂĄrkapcsolatunk jelenlegi alakulĂĄsa Ă©s egy sor mĂĄs dolog.
SzeretĆk mindig voltak, vannak Ă©s lesznek, mĂg az emberek pĂĄrkapcsolatban Ă©lnek, fĂŒggetlenĂŒl attĂłl, hogy a kapcsolatnak van-e törvĂ©nyes szerzĆdĂ©se vagy sem. Mindig ihletĆje lesz sajtĂłcikknek, irodalmi mƱnek, kĂ©pzĆmƱvĂ©szetnek, mozinak, zenemƱnek Ă©s iparmƱvĂ©szetnek.
SzeretĆnek lenni
SzeretĆnek lenni, â tĂ©ved, aki azt hiszi â csupĂĄn, egy hĂĄzasember titkolt, Ă©s elsĆsorban szexuĂĄlis partnere lenne. Mert egy szeretĆ lehet ennĂ©l sokkal kevesebb, Ă©s klasszisokkal több is. SzeretĆje lehet egy fĂ©rfinak Ă©s nĆnek egyarĂĄnt akĂĄr csak egy csĂłk erejĂ©ig, egy estĂ©re, de akĂĄr hĂłnapokon, Ă©veken ĂĄt, vagy Ă©letre szĂłlĂłan is.
A szeretĆsĂ©g bizony tarthat örökkĂ©, â most nem kell egy olvasĂłnak sem felsĂłhajtania, se nem paprika vörösre felfĂșjni magĂĄt, azzal, hogy de hĂŒlye az, aki Ă©vekig ezt a helyzetet vĂĄlasztja magĂĄnak â, mert nem vĂĄlasztja. Csak benne marad. Nem, nem vĂĄlasztja, hogy benne marad, nem egy vĂĄlasztĂĄs az a rĂ©szĂ©rĆl, hogy nem szĂĄll ki belĆle, hanem csak egyszerƱen Ă©l. RobotpilĂłta ĂŒzemmĂłdban.
Amikor egy nĆ Ă©s egy fĂ©rfi megismerkedik, legyen az egy gyors kommunikĂĄciĂł a benzinkĂșton, a gyermek karate bemutatĂłjĂĄn, egy hosszĂș vonatĂșton, egy munka adta helyzetben akĂĄrhol Ă©s bĂĄrhol sosem Ășgy indul, hogy Ă©n kĂ©rlek boldog hĂĄzas vagyok, de mi lenne ha…Ă©n meg nem vagyok hĂĄzas, de jĂł, mi lenne, ha…
Persze, vannak nĆk Ă©s fĂ©rfiak egyarĂĄnt, akiknek keserĂ©des a hĂĄzassĂĄga, a kapcsolata vagy Ă©ppen magĂĄnyosan Ă©l benne ( vagy e kettĆ valamilyen variĂĄciĂłja) és a neten, utcĂĄn, bĂĄrban, bĂĄrhol Ă©s akĂĄrhol direkt ismerkedik azzal a szĂĄndĂ©kkal, hogy keres magĂĄnak egy mĂĄsikat, a csaja/pasija, barĂĄtnĆje/barĂĄtja, felesĂ©ge /fĂ©rje mellett, aki meghallgatja Ćt, Ă©s, vagy akivel egy gyorsat Ă©s jĂłt szexszel mindenfĂ©le elĆzetes Ă©s utĂłlagos felhajtĂĄs nĂ©lkĂŒl.
Kialakulnak Ăgy kapcsolatok egy alkalomra, vagy kettĆre, az is lehet többre, de ettĆl mĂ©g nem lesz a hĂĄzasfĂ©lnek szeretĆje a mĂĄsik. Ahhoz, hogy a szeretĆje legyen, ahhoz mĂĄr több kell. JĂłval több.
A szeretĆ definĂciĂłja
A Magyar ĂrtelmezĆ KĂ©ziszĂłtĂĄr elsĆ jelentĂ©se szerint elsĆsorban mellĂ©knĂ©vi jelentĂ©se van a szeretĆ szĂłnak. SzeretĆ anya. SzeretĆ felesĂ©g. HivatĂĄsĂĄt szeretĆ ĂșjsĂĄgĂrĂł. TrĂ©fĂĄlni szeretĆ fiatal. Csak sokadik, igaz – rosszallĂł – jelentĂ©se utal a szeretĆ azon Ă©rtelmĂ©re, akire mindenki elĆször gondol: “Vkinek szerelmi viszonyban tĂĄrsa, kedvese; barĂĄt, barĂĄtnĆ. SzeretĆje van; szeretĆje lett vkinek; szeretĆje lett vkinek; szeretĆt tart. SzakĂtott a szeretĆjĂ©vel. ⥠SzörnyƱ a bƱn, terhes a vĂĄd; Ki a tettet vĂ©grehajtĂĄ SzeretĆd Ăm maga vall rĂĄd. (Arany JĂĄnos) Sem ivĂĄsra, sem szeretĆkre nem költött. (MikszĂĄth KĂĄlmĂĄn) SzeretĆkĂ©rt rejtjĂŒk a bĂĄnatunk, SzeretĆnkĂ©rt, ki a tilosba jĂĄr. (Ady Endre)”
Igen, a szeretĆ szĂł utal a szeretetre, mint Ă©rzĂ©sre, bĂĄrmilyen szörnyƱnek hangzik is ez, egy szeretĆ szemĂ©lyĂ©re gondolva. Nekem kĂmĂ©letlenĂŒl fĂĄjĂłan hangzott, emlĂ©kszem, heteken ĂĄt Ăzleltem a szĂĄmban, hogy a fĂ©rjemnek van egy barĂĄtnĆje, egy szeretĆje. Haragudtam a szeretĆre, a fĂ©rjemre, mindkettĆre, magamra Ă©s az egĂ©sz vilĂĄgra. Mindenki vĂ©tkes volt, elĆször csak a szeretĆ, majd a fĂ©rjem, majd Ćk egyĂŒtt, s vĂ©gĂŒl rĂĄ kellett jönnöm: Ă©n is. Megtanultam akkor Ă©s ott, sok hĂłnap, majd a sok Ă©vnyi gyĂĄsz utĂĄn, mĂg eltemettem a hĂĄzassĂĄgomat, majd Ășjra kiemeltem azt a hamvaibĂłl, Ă©s megszerettem Ășgy szeretni azt az egyszerre Ă©des Ă©s sĂłs tĂz Ă©vet, amit elvett Ă©s amit hozzĂĄadott az Ă©letembĆl, az Ă©letemhez, belĆlem Ă©s hozzĂĄm, hogy tovĂĄbb tudjak lĂ©pni:
Megtanultam, hogy szeretĆje annak lesz, aki szeretetre vĂĄgyik. Ăs bizony Ă©n nem adtam meg a szeretet a fĂ©rjemnek. Ăgy hĂĄt lett neki mĂĄs, aki megadta.
Vagy megadtam, de nem Ășgy, ahogy Ć vĂĄrta, ahogy neki kellett volna, Ă©s ami a legborzasztĂłbb nem is Ășgy, ahogy Ă©n amĂșgy akartam adni, nem Ășgy, ahogy Ă©n szeretni szeretnĂ©k valakit. Az elejĂ©n, fiatal fejemmel Ășgy szerettem, de kĂ©sĆbb mĂĄr nem.
Teltek az Ă©vek az Ă©letemben, neveltem a kicsi gyermekemet, megkĂŒzdöttem a rettegett kĂłrral, egyedĂŒl vĂ©gig csinĂĄltam a kemokezelĂ©seket. Majd kĂ©sĆbb, amikor mĂĄr nem annyira zörögtek a csontjaim, Ă©s a hajam is visszasƱrƱsödött Ă©s megnĆtt, akkor rĂĄĂ©bredtem arra, hogy egyedĂŒl vagyok, mint a kisujjam, magĂĄnyos, Ă©s most mĂĄr nyitott lennĂ©k egy Ășj szerelemre.
Ami el is Ă©rkezett az Ă©letembe. Csakhogy mire nyakig belemerĂŒltem, kiderĂŒlt nem vagyok mĂĄs, mint szeretĆ. Amire se nem kĂ©szĂŒltem fel, se nem egyeztem bele, se nem akartam. Csak szerelmes lettem egy tĆlem több szĂĄz kilomĂ©terre Ă©lĆ fĂ©rfiba, aki keveset volt fizikailag jelen az Ă©letemben, de Ă©n nem is bĂĄntam, mert a gyermekem Ă©s a munkĂĄm mellett pont ennyi volt elĂ©g nekem. Viszont ott volt mĂĄskĂ©nt. Ărtelemben, Ă©rzelemben, egĂ©szsĂ©gben, betegsĂ©gben, fĂĄradtsĂĄgban, jĂł kedvben, rossz kedvben, bizonytalansĂĄgban, döntĂ©shelyzetben, kilĂĄtĂĄstalansĂĄgban, bizakodĂł jövĆkĂ©pben, minden egyes nap. Chaten, emailen, telefonon, kamerĂĄval vagy anĂ©lkĂŒl Ă©s a teljesen kiszĂĄmĂthatatlan, de azonnal jĂłl megtervezett, hol ritka, hol sƱrƱ talĂĄlkozĂĄsokban.
SzeretĆbĆl menyasszony?
Nem tudom milyen az, hogy vele kĂ©pzeljem a karĂĄcsonyt, amikor Ć eleve hanukĂĄt tart, nem tudom milyen vĂĄrni, hogy meglocsoljon hĂșsvĂ©tkor, mert peszachon nem locsolnak, nem tudom milyen az, amikor szĂŒletĂ©snapon gyertyĂĄt fĂșjj, mert nem volt rĂĄ alkalom, hogy vele ĂŒnnepeljek, Ă©s nem tudom milyen, amikor elnyĂșlik a tengerparton a napon, mert sosem nyaraltunk egyĂŒtt. Ahogy Ć sem tudja mindezt rĂłlam fordĂtva.
Viszont egy mĂĄskĂ©nt leĂrt fĂ©lmondat, egy mĂĄs hangsĂșllyal kiejtett szĂł, egy szokatlanul hasznĂĄlt jelzĆ elĂ©g ahhoz, hogy tudjuk a mĂĄsikkal törtĂ©nt valami. Mi nem vagyunk a mĂĄsiknak, Ă©s mĂ©gis vagyunk egymĂĄsnak.
Nem tudom milyen az, amikor vĂĄrom Ă©s nem jön, mert csak akkor vĂĄrom, amikor tudom, hogy jön. Akkor meg is Ă©rkezik. Nem tudom milyen az, amikor Ășgy Ă©rzem, hogy mi most aztĂĄn elvĂĄlaszthatatlanok vagyunk, Ă©s miĂ©nk a vilĂĄg, mert nem a miĂ©nk a vilĂĄg. Nem tudom milyen az, hogy tervezem vele a jövĆt, mert nem tervezem. Nem tudom milyen Ă©rzĂ©s az, hogy elhiszem, ez lenne az örök Ă©letre szĂłlĂł szerelem, ez az Ă©rzelem a köbön, ez a vĂĄgy, ez a szex a szexek szexje, mert nem tudom, sosem Ă©lem Ăgy meg. Csak megĂ©lem. Nem kĂvĂĄnok olyat, hogy legyen a gyermekem apja, mert van mĂĄr a gyermekemnek apja, neki meg van bĆven gyereke. Nem tudom milyen Ă©rzĂ©s vĂĄgyakozni azutĂĄn, hogy legyen nekĂŒnk is egy közös gyerekĂŒnk, mert nem vĂĄgyakozom. De sĂrtam, amikor elvesztettĂŒk. Nem vĂĄgyom arra, hogy hagyja el a felesĂ©gĂ©t Ă©s a gyermekeit Ă©rtem, Ă©rtĂŒnk, mert Ă©n nem kĂvĂĄnok ilyet.
TulajdonkĂ©ppen semmit nem tervezek, semmit nem kĂvĂĄnok, semmit nem kĂ©pzelek el. Nem gondolkodom azon, hogy most Ă©n vagyok a mĂĄsik oldalon, most nem engem csalnak, hanem velem. Mert tudom, ha nem velem csalnĂĄnak, akkor mĂĄssal. Nem Ă©n vagyok az Ć törtĂ©netĂŒkben a lĂ©nyeg. Akkor sem, ha sokan (mind) Ăgy gondoljĂĄk, Ă©n vagyok a fĆ gonosz, Ă©s ezĂ©rt most helyben mĂĄglyĂĄn Ă©getnĂ©nek el. Ăn, csak a mi kettĆnk törtĂ©netĂŒnkben vagyok a lĂ©nyeg.
A mi törtĂ©netĂŒnkben, nem gondolkodom azon, hogyÂ Ć meg Ă©n. Ăn meg Ć. TalĂĄn sosem lesz mi. Vagy igen. SzeretĆkbĆl is lesznek menyasszonyok. Legfeljebb mĂĄsĂ©. Vagy mĂ©gis az övĂ©.
Mint az a lĂĄny, aki csaknem hĂ©t Ă©vig volt szeretĆ, mire Ășgy alakult az Ă©lete, hogy felvehette a fehĂ©r ruhĂĄt, a lĂĄbĂĄra hĂșzhatott hozzĂĄ egy piros cipĆt Ă©s kimondhatta a boldogĂtĂł igent. Annak, akinek a szeretĆje volt Ă©vekig, ma mĂĄr a felesĂ©ge. Szeptemberben volt az eskĂŒvĆjĂŒk.
De nem is ez a lĂ©nyeg. A lĂ©nyeg az, hogy vagyunk. KĂŒlön vagy egyĂŒtt, de egymĂĄsnak. Mint egy falat kenyĂ©r.
Kép: Pixabay
SzerzĆ: BordĂĄs KlĂĄra