Te mit hagytál ma otthon? – Folyton rohan a világ
Vegyes érzelemmel nézem azokat a nőket, akik táskájában minden kézre áll. Nekik sosem morzsás belül a bélés alja, és nem folyik ki a toll sem tintapacnit hagyva a belsején, és sosem hagyják otthon a pénztárcájukat. Rend a lelke mindennek. Vagy mégsem? Ők mást felejtenek otthon?
A sok száz rekeszes táskában az a jó, hogy mindennek lehet találni helyet, annak is, ami amúgy nem kell mindennap, de beteszi az emberlánya, ha már van hely rá, igaz ezektől a vackoktól lesz vállat lehúzó súlya az egésznek.
Ha meg egyterűre esik egy nő választása, akkor a kulcscsomó mindig akkor csúszik legalulra, amikor majd’ bepisil az ajtó előtt állva, és már kiborította a lépcsőforduló tetején az egész táskarémületet, de a kulcs még mindig sehol. Mert abba az egyetlen egy kis rekeszbe tette, ami a mobilnak van fenntartva, azzal, hogy na, így már nem fogja keresni, mert a kulcscsomónak lett így egy tuti jó helye. Dehogynem!
A minap a baletten egy anyuka eresztett el egy mosolygós, de annál cifrább nabazdmeget, amikor “csak” a tánccipője maradt otthon a csemetéjének. Végül is, volt még három perce hazarohannia. Kocsival is negyed órányira laknak. Valamiért kitette a táskából, ja igen, akkor, amikor rájött, hogy azért nehéz az a vacak, mert hazafelé mindössze egy kiló sóért ugrott be a sarki boltba, és hirtelen a táskájába csúsztatta azt be. A só meg ugye nem kell a balettre.
A gyerekek amúgy alsó tagozatban (tanártól függően) kapnak (vagy sem) beírást azért, mert valamit nem készítettek el, akarom írni, a szülő nem készítette el. Javítócsíkozást minden füzet oldalára, van vagy tizenkét füzete egy másodikosnak is, negyven, papírból kivágott pénzérmét, véletlenül se bankót, mert azt lehetne készen is kapni, vagy kivenni a Gazdálkodj Okosan! társasjátékból, vagy éppen 3D-ben készült egyméteres családfát, mert mit sem könnyebb szerdáról-csütörtökre előállítani?
Mindenki folyton rohan, vagy éppen nem, semminek sincs rendje és ideje sem. Viszont a váratlan feladatok folyton utolérik az embert, még a klotyón is.
A főnök este tízkor küldi messengeren, hogy kéne már posztolni valamit az új színű falfestékekről a facre, Sanyi majdnem mellé vizel úgy megijed, amikor rezegni kezd a farzsebe.
A teniszpályán nemcsak munkaidő előtt pattan a labda egyet itt- egyet ott, hanem egész nap látni bent embereket, mert amikor van egy üres óra, pont befér egy kis testmozgás. A plázák is tele vannak hétköznap ebéd időben is. Napközben a taxisok káromkodnak is, hogy folyamatos a csúcsidő, nem lehet, hogy mindenki tanuló, nyugdíjas vagy vállalkozó lenne, hogy mindenki mindig ráér vagy üzleti találkozóra menne?!
Még vasárnap este is, mi a kutyáért nem pihennek az emberek, hogy akkor is csak lépésben lehet haladni? Mert nemcsak a rosszul időzített és csigatempóban haladó felújítások miatt van torlódás. Tényleg hová megy annyi ember októberben, vasárnap este hét órakor, hogy a gyalogosok lehagyják az autósokat a Károly körúton, mert azok nem tudnak csak a második zöldön átjutni? A gyalogok hömpölyögnek az utcán. Ja igen, a belváros.
A belvárosban egyáltalán nem létezik olyan, hogy hétköznap vagy hétvége. A bulinegyed folyamatosan szippantja be és ereszti ki magából a szórakozni vágyókat. Akik meg ott laknak azok dögöljenek meg, mert mások buliznak, nem baj, hogy szerencsétlenek sosem tudnak pihenni a zajtól. Állandóan kialvatlanok. Az ott lakókon kívül senkinek nem érdeke, hogy csend legyen.
Kati a fodrász, a Dob utcából sosem talál semmit, pedig neki mindig minden a helyén van. Folyton pakol. Rend az otthonában, a szalonban, a táskájában is. Csak éppen a fejében nem. Mert zombi üzemmódban él.
Nemcsak a környék állandó lüktetése, hanem a szakmája is ilyen, ha jót akar hajat vág szombat reggel hatkor, és fürtöket hullámosít este tízkor, mert abból van a pénz.
Így hát rendszerint elfelejt valamit. Literszámra önti ki a hűtőben a megsavanyodott tejet, kukázza a bepenészedett sajtot és felvágottat, s keresi a slusszkulcsát. A táskája teljes tartalmát a motorháztetőre borítva: – Hová is tettem? Nem lóg a kulcstartón, nincs a táskában, az előszoba szekrényen sem hever, a földön sincs, a feltorlódott cipőkbe sem esett bele, innom kell egy kávét, van még tej? Mit keres a slusszkulcs a hűtőben?
A táska a nőknek tényleg nagy mumus, a három gyermekes Linda két gyermeke ételérzékeny, a legkisebb allergiás a mandulára, és érzékeny úgy ahogy van a tejre, az elsőszülött a gluténra. Három ételallergia üzlet állandó törzsvevője, az egyikben valami mindig hiányzik, vagy csak bizonyos márka termékeit kínálja. Három gyermek, három külön foglalkozás, két tanintézet. Szó szerint az autóban élnek. Legutóbb kiszállításkor borult ki a táskája, az egyik kölök döntötte fel, Linda nem vette észre, hogy ekkor kiesett a középső gyerek tornabérlete, napokig kereste, szerencse, hogy a tízezrekbe kerülő foglalkozásra anélkül is beengedték a gyereket.
Anna a számlákat felejti el rendszeresen befizetni, két gyereket nevel egyedül és nem jut el a postára. Folyton rohan. A kicsivel az óvodába, a naggyal az iskolába, onnan a munkahelyre, ahol még arra sincs lehetősége, hogy ránézzen a mobiljára, nemhogy a számláival törődjön. Munkából rohan a gyerekekért, viszi őket ilyen meg olyan külön foglakozásra. Az óvodásnak a mozgása fejletlen, az iskolásnak matek korrepetálásra van szüksége.Míg a nagy a törteket tanulja, addig ő a kicsivel bevásárol. Vagy fordítva. Míg a kicsi tornázik, a naggyal házi feladatot készít.
Volt, hogy sötétségre értek haza, mert már két hónapja nem fizetett áramot, és bizony kikapcsolta a szolgáltató az ellátást.
Nem azért, mert nem akarta Anna befizetni, vagy nem lett volna rá pénze, volt, igaz szűkösen élnek, de inkább ideje nem jutott rá, hogy rendezze az elmaradását. Pedig a csekkek folyton ott lapulnak a táskájában.
Ez van. Folyton rohanunk. Ki ezért, ki azért. Otthon hagyunk pénztárcát, kulcsot, csekket, bakkártyát, elfelejtünk eseményeket, időpontokat, dátumokat. Pedig van to do list app a mobilunkon, asztali gépünkön, határidőnaplóban kézzel rögzítve, és jegyzetlapra felskiccelve, és persze fejben raktározva. Bevásárlási lista, menstruációs naptár – a férfiaknak is, mert tudniuk kell mikor lesz hisztis az asszony, vagy mikor nem kéne egy újabb kölköt bepuszilni – feladatlista minden családtagnak, ebéd és vacsora menüsor, takarítási lista, karácsonyi ajándékok lajstroma. Csak éppen azt nem tudjuk, hová tettük, írtuk, mentettük, küldtük, tűztük, vagy már el is végeztük mindazt?
