Vissza-visszatérő exek miértjei
A téma kényes. Egyikünk lezárja a múltat egy tollvonással, míg másikunknak belefér a későbbi kommunikáció az exszel. De szakítás után közvetlenül ritkán békés a helyzet. Jobb messze elkerülni őt. Ha mélyen érintett a szakítás, jó ideig még görcsbe rándulhat a gyomrunk, amikor csak a nevét meghalljuk. Majd idővel, ami mindent megszépít, már olyan kellemesnek tűnik utólag a vele töltött időszak. Ínség idején még a gondolatunkba is beférkőzhet, mi lenne, ha? Akár a telefonszáma is előkerülhet. A kérdés az, miért az ex és miért nem egy új kapcsolat?
A játszma kétoldalú. Vagy minket keres az ex, vagy mi is keressük őt fel. Ezért vagy azért. Mindenesetre rajtunk áll, hogy mibe lépünk újra bele vagy sem.
És lehetünk elszenvedője is egy ilyen partinak, amikor a jelenlegi szerelmünket keresi fel az exe, vagy pofonként ér bennünket, hogy ő maga teszi meg ezt a lépést. Mellettünk. Ellenünk.
Az exhez menekülünk, de minek?
– A kényelem miatt! – vágjuk rá a legtöbben. Ismerős helyzet, kiszámítható forgatókönyv, emlékekből épített koreográfia. Olyan, amiről pontosan tudjuk, hogy milyen. Legyen ez csak egy jóízű, kiadós, őszinte beszélgetés, vagy annál jóval több. Szex az exszel. Könnyű, gyors és fájdalommentes. Vagy mégsem? Mi van akkor, ha egyikünk többet érez a másik iránt? És újra beleesünk ugyanabba a csapdába, amiből olyan nehezen másztunk ki egykoron?
Elöntenek az érzelmek és az emlékek, amire a jelenkor esetleges fájdalmai ráerősíthetnek, az ex menyivel jobb a jelenleginél, vagy annál, akivel frissiben szakítottunk, mindeztől összezavarodunk, és nagyon könnyen – becsapva magunkat – elhisszük, a szex az exszel, több egy futó kalandnál.
Előkerült csatabárdok
Míg másikunknak, akinek ez az egész csak egy könnyű játék volt, pont annyit jelentett a légyott, mint amennyit vártunk a helyzettől: egy gyors és komfortos estét. Már mennénk is tovább. Vagy ismételnénk, de csak a jó hangulat kedvéért. Nem többért.
Ami az első (pár) alkalommal meg is marad. Beszélgetünk a jelenről, felidézzük óvatosan a múlt közös pillanatait, csak is a szép, tartalmas emlékek mentén haladva, mert nekünk is jobb erre emlékezni. Mindaddig míg fel nem ocsúdunk arra, ami nekünk egy (két, három, több) éjszakás kaland volt, az a másiknak több. Sokkal több.
Szabadulni kellene ebből, de hogyan? A legegyszerűbb, ha hozzuk a régi formánkat, elkövetünk egy-két korábbi hibát újra, és máris előkerülnek a fegyverek. Megkezdődik a csata, amit már jó párszor lejátszottunk korábban és máris menekülhetünk.
Egyszerű: adok-kapok
Jól is elsülhet a patron, ha egyik fél sem akar többet annál, mintsem helyre kerüljenek testileg-lelkileg, vagy legalábbis segítség egymást ebben a folyamatban.
– Emlékszel arra, a volt pasimra, aki a válás után olyan jól elfeledtette velem azt a sok fájdalmat? Képzeld el, bejelentkezett. Megnősült azóta, de már válik is. A második kérdése az volt, hogy van-e valakim? Mit feleltem? Hogy nincs, holnap találkozunk, karbantartásra nekem is jó lesz – meséli a kétgyermekes elvált anyuka.
Az ilyen fifti-fifti alapú, szex az exszel egyesség, mindkét fél számára szerencsés lehet. Egyenesen kielégítő. Különösen, ha amúgy félrelépésről van szó, egyik vagy másik esetében és mindketten képesek tartani a szájukat. De akkor is, ha mindkettő szingli, csak éppen nehezen bírják a magányt elviselni.
Meddig? Akár addig, míg nem találunk újra párra.
A pasim/ A csajom és az ő exe
Saját exünk háttérjelenléte, sokkal elfogadhatóbb, mint a párunké, főleg akkor, ha tiszta a lelkiismeretünk. Amennyiben egy kicsit is vaj van a fülünk mögött, mert az ex(ek)re úgy gondolunk, mint cserejátékosra, pótszerre, akihez párkapcsolati gond esetén könnyen visszanyúlhatunk, akkor könnyen féltékenyek lehetünk az ex bárminemű megjelenésére, és jóval féltékenyebbek lehetünk az elfogadhatónál. Pontosan azért, mert úgy gondoljuk, a partnerünknek is ugyanezt jelenti a volt párkapcsolata, mint magunknak.
Az amit szabad Jupiternek, nem szabad a Kisökörnek hozzáállás, bármennyire gondoljuk úgy, nem állja meg a helyét. Egyikünk javára sem dőlhet a mérleg nyelve. Olyan nincs, hogy a másikat tiltjuk az extől, de magunknak meg megengedjük a kommunikációt a mi volt partnerünkkel. Ebben a kérdéskörben már a kapcsolat elején szabályt célszerű húzni, meddig jöhet be az ajtón bármelyikünk volt partnere.
Ex a mozaik családban
A választ nehezíti, amikor előző kapcsolatunkból született gyermekünk másik szülője az ex, mert ő a gyermek miatt bizonyos kivételben részesül. Ám a rá vonatkozó szabályoknak mindenki számára egyértelműnek kell lennie, ha elég nagy a gyermek, akkor már neki is tudnia kell ezeket.
Amikor arról döntünk, hogy mennyire jöhet be az életünkbe a másik szülő, akkor nem szabad elfeledkeznünk, nem csak arról, hogy bizonyos jogok megilletik őt a gyermeke miatt, hanem arról is, hogy a gyermeket se érheti még több veszteség, mint ami már amúgy is érte, a szülei válása miatt.
A mozaikcsaládban való élet nem könnyű. Senkit nem kényszeríthetünk semmire. Felnőtt emberként meg kell tanulnunk, hogy más embernek is vannak jogai, éppen úgy kaphatunk igen válaszokat, mint nemeket is. Ahhoz, hogy senkinek ne okozzunk fájdalmat, célszerűbb, ha egyszer veszünk egy nagy levegőt, és érintettként mindannyian leülünk egy asztal köré, hogy megbeszéljük a gyerek érdekeit szem előtt tartva a szükségleteinket. Amennyiben valamelyikünk ebben nem akar részt venni, azt is el kell fogadnunk, viszont eltekinteni a jogaitól és nézőpontjától, hosszú távon nem feltétlenül kifizetődő. Ahogy mondani szokás: Jobb a békesség.
Kép: Pixabay
